Path of Exile – A klikkelgetős halálosztás újjászületése

path_of_exile_video_game_wallpaper_2-HD_640

Megint kaptam egy kis reményt, valami amely betöltheti az űrt ami a Diablo 2 óta érzek, nézzük meg mi lett az ingyenes Path of Exile -ból.

Meg kell mondanom már régóta vártam egy olyan játékra, ami méltó utódja lehet a Diablo 2-nek. Újra át akartam élni azt a borzongást és izgalmat, ami a Dark Wood-i erdőben való bolyongással jár vagy mikor módszeresen kitisztítottam a katakombákat. A remény felcsillanni látszott, amikor a Titan Quest és a Torchlight megjelentek a játékpiacon. De sajnos nem hozták a várt eredményt. Félre értés ne essék mindkét játék a maga nemében egyedi és különleges, és biztos vagyok benne, hogy sokakat be tudott vonni a maga világába. De valljuk be hiányzott belőlük valami. A Diablo 3-at lélegzet visszafojtva várta mindenki és hatalmas ováció fogadta. Habár én ennyi idő után jóval többet vártam volna a Blizzard-tól. Számomra teljesen megölték a szériát, persze a látvány gyönyörű és pusztulnak a tereptárgyak is, de ennyi. A teljes karakterfejlődés le lett húzva a vécén, annyi dolgunk maradt, hogy szépen kattintsunk rá a villogó gombra.

Igen már régóta várok egy jófajta kattintva mészárolós játékot, ami meg is érkezett és nem, valami hatalmas fejlesztő csapat munkája folytán. Hanem a nagyjából húsz főt számláló Grinding Gear Games gyámságában látta meg a napvilágot. A csapat már 2011 óta finomítgatja zárt Beta formájában, és mostanra már a Steam-en is elérhetővé vált. Természetesen senkinek sem kell aggódnia a teljes profilja át vihető a Steam-es környezetbe így semmi sem vész el, amit a Beta verzió alatt tevékenykedett.

A kalandozás…

A játék akció-RPG, alap koncepciónk hasonlít a Diablo 2-höz, adott néhány marcona, illetve dörzsölt figura, akik elindulnak, hogy rendbe rakják a világukat. Alaphelyzetben hat kaszt közül választhatunk, a harcos /Marauder/, vadász /Ranger/, boszorkány /Witch/, ők a három alaptulajdonság, mint az Erő, Ügyesség vagy Intelligencia valamelyikében kiemelkedőek. A további három kaszt, pedig hibrid a párbajozó /Duelist/ az erőre és az ügyességre épít, a templomos /Templar/ erőre és intelligenciára, míg az árny /Shadow/ az ügyességére és az intelligenciára hagyatkozik. A szintlépéseknél a kasztok ezekből a tulajdonságokból kapnak pontokat. Valamint a játék végigjátszása után gazdagodunk egy hetedik kaszttal is a leszármazottal /Scion/ aki mind a három tulajdonságban jeleskedik.

Path-of-Exile-Exiles1_640

Ezek közül a számkivetettek közül személyesíthetünk meg egyet, akinek a bőrébe bújva oszthatjuk az igét, rideg acéllal vagy éppen tűzgolyók formájában. Maga a játék mechanika igen egyszerű, partra vetettként kezdjük pályafutásunkat, majd miután megvívtuk első „Boss” harcunkat máris kapjuk a világ megmentéséhez szükséges instrukciókat. Már a kalandozás elején feltűntek az ismerős és új motívumok, amiket még sokszor említeni fogok.

A küldetések szépen megszerkesztettek, következetesen vezetnek végig a történeti szálakon. A zenei aláfestés szépen kiegészíti a hangulatot illetve ahol szükséges segít e feszültség megteremtésében vagy éppen a baljós sejtelmek igazolásában. Ami igazán meglepett az az, ahogy a játék az ellenfelekkel bánik. Nagy sok hasonló játékban küzdhetünk meg hatalmas falkákkal és szörnyhalmokkal, amik szinte cunamiként öntik el a képernyőt és még a csata végén se látjuk újra a pályát a hullahegyektől. És a várható roham itt sem maradt el, de amikor már azt hittem, hogy a szokásos egy frontvonalas csatát kell megvívnom az alagutakban, de ekkor a létező összes szakadékból és mélyedésből a környéken pókok másztak elő és innentől kezdve teljesen körülzárva kaszabolhattam a dögöket. Ilyen nagyszerű lépés volt továbbá, hogy a dzsungelben a majmok akár a fák lombjai közül is ránk ronthatnak, nem is beszélve a többi csúszómászó förtelemről, amik mindenfelől ránk vetik magukat. Mindent egybevéve, aki belevág, ebbe a kalandba az mondjon le a statikus, csak elölről jöhetnek taktikáról, hiszen az ellenség akár a föld alól is ránk támadhat. A játékélményt továbbá az is színesíti, hogy lehetőségünk van a kalandot többedmagunkkal is megélni. Meghívhatjuk ismerőseinket, vagy csatlakozhatunk akár másokhoz is egy-egy küldetés alkalmával. Ha esetleg unnánk már egyedül térdig gázolni az ellenség megmaradt cafatjai között.

Fegyverek és karakterfejlesztés – Avagy, hogy is lesz a csatamágus

Ebben a világban a fegyverzetünk nem olyan elrugaszkodott a valóságtól kivéve természetesen a különböző varázspálcákat. Fegyvertárunk meglehetősen sokszínű, természetesen ezeket osztályokba sorolja a játék így a képességfán könnyen megtalálhatjuk a hozzájuk tartozó fejlesztéseket. Ezek az osztályok a tőrök, pálcák, kardok, balták, buzogányok, és a bot ez két kézzel forgatjuk, míg az utóbbi háromból egy kézben forgathatók is vannak. Felszerelkezhetünk továbbá vértekkel, pajzsokkal, sisakokkal és egyéb ruházattal, amik természetes a túlélésünkhöz fontos pozitív tulajdonságokkal bírnak. De, hogy is megy ez a karakterfejlesztés? És mi lesz az aktív képességekkel? Nem kell aggódni, temérdek lehetőség vár ránk aktív képességek terén és nem is kell feltétlenül a szintlépésig várni ezek fejlesztésére. Ugyanis használhatóképességeinket a felszerelésünkben vihetjük magunkkal a megfelelő színű foglalatba helyezve őket.

 PoE-1_640

Így az összes képesség kaszt függetlenné válik, lehetővé téve a pallossal hadonászó fagyasztva kaszaboló mágust, vagy akár az átkokat szóró veszettül trancsírozó harcos kiképzését. Természetesen a tárgyak között sincs, kaszt specifikus ez egy kicsit rombol a karakterünk egyediségéből, de új kapukat is kinyit előttünk és a kreatív ön megvalósítás előtt, ha valaki netán az öltöztetésben lelné örömét. Vagy ha mindene az egyéniség csupán annyi a dolga, hogy a játékba épített vásárlási lehetőséget kihasználva beszerzi a stílusához legjobban illő ruházati elemeket esetleg mesterien kidolgozott fegyvereket, ugyan semmi féle előnyt nem jelentenek a játékban ezzel is hangsúlyozva ingyenes jellegét. Az egyedi megjelenés garantálják a birtokosuknak. De ami igazán lenyűgözött az a passzív képességfa. Egyszerűen olyan gigászi és összetett alkotással állunk szemben, hogy én csak a nyári csillagokkal tűzdelt égbolthoz tudnám hasonlítani.

 path_of_exile_wallpaper_3-HD_640

Ebben a pompás összetettségben rejlik az, hogy mindenkasztot úgy formálhatunk és finom hangolhatunk, ahogy csak jónak látunk. A határt csupán az szabhatja meg, hogy mennyi időt fordítunk a játékra, mert a passzív képességekre bizony minden szinten csak egy pontot tudunk elhelyezni. Persze a küldetésekben kapunk pluszpontokat, de nagyon figyelnünk kell, hogy hova is tesszük le a voksunkat. Hiszen a döntésünk a karakter egészére kihatással van. És a döntésünket csak a megszerzett visszafordító pontok ráfordításával tudjuk megmásítani a már elköltött pontok visszaszerzésével.

Barkácsolás és cserélgetés

A Path of Exile rendszere teljesen szembe megy az eddig megszokott arany farmolós akció-RPG-el. Itt nem lesznek problémáink a zsebünkből kifolyó arany pénzekkel, mert ebben a játékban minden, amit a kereskedőktől kapunk értékesebb és egyben sokkal hasznosabb is, mint a csörgő aprópénz. Maga a piacozás, tehát cserekereskedelmi alapokon nyugszik, minél értékesebb tárgyakat adunk a kereskedőnek ő annál értékesebb ellenértékkel honorálja az üzletet. Amik pedig nem mások, mint a jól ismert azonosító és teleportáló tekercs. Valamint olyan varázskövek, amelyek segítségével a felszerelésünket fejleszthetjük, és tehetjük, mágikussá vagy éppen ruházhatjuk fel ritka mágikus képességekkel. Kovácsműhely helyett mindezt a saját hátizsákunkban végezhetjük el. Ez a rendszer még több kreativitást és lehetőséget visz az amúgy sem lagymatag játékmenetbe.

 path-of-exile-screenshot-ME3050193385_2_640

 

Végső csapás

Tehát az ítélet. Mindenképpen úgy gondolom, hogy a Grinding Gear Games minden tiszteletet megérdemel, azért a csodálatos munkáért, amit elvégeztek. Nem is beszélve arról, hogy teljesen ingyenesen játszható verzióban jelenítették meg művüket és a megvásárolható extrák, sem osztják meg a játékosokat és nem jutatják tulajdonosukat előnyökhöz a nem fizetőkkel szemben. Pedig lássuk, be fontos részét képviselik az ilyen bevételek a fejlesztési pénztermelésében. Bátran kijelenthetem, hogy engem ez a játék nagyon zsebre tett. Megfogott a hangulatával, a találó zenéjével, az ismerős és az új elemeivel egyaránt. A passzív képességfa pedig még mindig a hatása alatt tart, szinte a jövőbe tekinthetünk általa, hiszen ekkora komplexitás mellett nem árt előre tervezni a fejlődést. Mindenkinek csak ajánlani tudom. Aki a régi Diablo érzést keresi éppúgy, mint aki csak egy mozgalmas és igényes akció-RPG-re vágyik.

felirat-teszt90

You must be logged in to post a comment Login

Leave a Reply