Játékfejlesztés – Te melyik célközönségbe tartozol?

question-mark

Milyen híd van a játékos énünk, és a személyiségünk között? Tudunk-e konkrét következtetéseket levonni a játékos stílusából, modorából, hogy milyen természetes közegben? Mindezek alapján be tudjuk-e sorolni őket különböző csoportokba?

Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre segít választ adni Richard Bartle. Mindenki egy egyedi, a többitől eltérő személyiség. Ezért is vagyunk mi emberek. De hogyan, milyen módon mutatkozhat ez meg a személyiségünkben? Végtében, mi köze ennek a játékfejlesztéshez?

Ahhoz, hogy egy olyan játékot fejlesszünk, amely eléri a célközösség elvárásait, rengeteg dolgot kell számításba venni. Ehhez készített Bartle egy koordináta rendszert, amelyben szemléltetni akarja, ki milyen csoportba tartozhat, illetve mik az adott közösségek céljai, elvárásai. A rendszerben az alapmotivációkat figyelembe véve ellentétbe állította a játékbeli világ iránt érdeklődőket(world) és a más játékosok iránt érdeklődőket(players), illetve az önálló döntéshozókat(acting) a kölcsönhatást keresőkkel(interacting). Ezek az adatok alapján négy különböző csoportot tudott elkülöníteni Bartle:

1. a Killer(Gyilkos),

2. az Achiever(Teljesítő),

3. a Socializer(Közösségi),

4. és az Explorer(Felfedező).

jatekostipusok_screenshot_20141014101330_2_nfh

A Killer-ekre jellemző a nagy versenyszellem, sokszor az alaptörténetet figyelembe sem véve. Elsősorban a gyilkolós, pörgős akció-játékokra következtetnénk a közösség megnevezését tekintve, ennek ellenére az online szerepjátékokban is kifejezetten otthonosan érzik magukat.

Az Achiever-ek legfontosabbnak tartott célja különböző, akár általuk kitalált teljesítmények elérése. A legtöbb esetleb kompetitív játékosokról van szó, őket mégsem a versenyszellem, a győzni akarás hajtja, sokkal inkább az új világ rejtette kihívások teljesítése. Az Achievementek(Teljesítmények) illetve a Badgerek(kitűzők) kifejezetten számukra vannak kitalálva(Lásd: Steam).

A Socializer-ek oly mértékben hasonlítanak a Gyilkosok csoportjára, hogy őket is sokkal inkább a társaság érdekli, mintsem a köréjük felállított világ. Ennek ellenére sokkal szívesebben működnek együtt, és előnyben részesítik a csapatjátékot.

Az Explorer-eket csak és kizárólag a világ felfedezése érdekli, semmibe véve a körülöttük zajló, más játékosok által generált ingereket. Ők semelyik csoporthoz sem hasonlíthatóak, hisz mint egyedül, mint csoportban is nyugodtan nekivágnak az ismeretlennek, a különböző teljesítményeket maguk mögött hagyva.

De ezek alapján hogyan válaszolhatnánk meg a fenti kérdéseket? Mivan akkor, ha az összes fajtából egy kicsi szorult belénk? Természetesen ilyenkor a leginkább domináns tulajdonságot kell ezek közül elővenni, és hirtelen meg is találjuk a szívünkhöz legközelebb álló közösséget. Így ez a rendszer is segít abban a fejlesztői munkálatok során, hogy az adott kategóriájú játékosok között eligazodjunk, tapasztalatokat szerezzünk, és a megszerzett tudást értelmezve összerakjunk egy izgalmasnak vélhető játékot.

Persze semminek sem mondható ki a “siker kulcsa”, így ez is csak egy kis része annak a hatalmas területnek a fejlesztők részére, amelyet még meg kell lovagolni az első körökben. Ha ezek alapján jól csináljuk az első lépéseket, az esélyünk már megadatik egy minőségi, izgalmakkal teli játék elkészítésére. De ez nem minden. A játékélmény legfőbb eleme: maga a játékok iránti szenvedély.

You must be logged in to post a comment Login

Leave a Reply